"Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?" (Zsolt. 42,3)

Szervezetünknek azért, hogy jól működjön, állandóan kellő mennyiségű folyadékra van szüksége. Különösen a nagy nyári forróságok idején érezzük, hogy a víz felüdít, a víz megtisztít, erőt ad, vagyis a víz életet jelent. Nem lehetünk meg ivóvíz nélkül! A szomjúság azonban nem csak élettani szempontból alapvető emberi tapasztalat, mert a szomjúságot megélni lelki értelemben is lehet. A Szentírás legszebb képei közé tartozik a lélek szomjúságának képe:  Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld.” (Zsolt. 63,2) Talán az sem véletlen, hogy Jézus Krisztus a keresztfán függve is így szólt: Szomjazom! Felemelően magasztos ebben a képben megérezni a krisztusi test és az emberi lélek egyazon igényét. Ma is sokan érzik meg a lélek szomjúságát és vágynak arra, hogy megjelenhessenek, azaz Isten elé állhassanak. Csak azt kívánhatjuk, hogy gördüljön el minden fizikai és lelki akadály azok elől, akik ma is élni kívánnak az élő víz forrásával. Ámen.