"A bölcsek kinyitották kincsesládáikat és ajándékokat adtak a gyermeknek: aranyat, tömjént és mirhát." (Mt. 2,11b)

...és mégsem ez a szép emberi gesztus alapozta meg illetve teremtette meg a karácsonyi ajándékozás mindenkori szokását. Nem, hanem az, hogy Isten adta, azaz ajándékozta nekünk az Ő Szent Fiát és általa pedig felkínálta az üdvösséget jó Atyánk.

Szép dolog az ajándékozás és nagyszerű dolog is, hiszen egyszerre örvendeztet meg ajándékozót és ajándékozottat. De a keleti bölcsek ajándékai saját értékeiken túl, jelképes üzenettel is bírtak, ugyanis a király, a főpap és a Messiás elismerését jelentette az arany, a tömjén és a mirha ajándékozása. Ma egy bölcs és múltbeli titkok megfejtésére szakosodott világban élünk. De ennek a világnak is megvan a saját hiányossága és ez pedig olyan, ami a múltban még jelen volt az emberi magatartásokban: a feltétlen és önfeláldozó, bölcs és mégis alázatos Krisztus-keresés képessége, az ami mindenek felettivé teszi az emberi értékrendben a Krisztus-hit örömét. Ezt pedig vagy visszaszerezzük a múlt levetett avagy elhagyott kincsei közül, vagy pedig újraírjuk a jelen eszköztárán keresztül szíveinkben, életünkben. Erre figyeljünk a jelenben és a jövendőnkben. Ámen.