"De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket." (Tit. 3,4-5)

Ezt a nagy igazságot és örömhírt mindig, mindenhol és mindenkinek elmagyarázni felemelő szolgálat. Ennek a különleges keresztyén tantételnek tartalma a sajátosan e világi gondolkozással és múltbarekedt ösztönösséggel küzdő embereket meglepi. Gondoljunk csak arra, hogy a legtöbben ma is úgy gondolkoznak: Ha én adok, akkor a másik embernek is adnia kell nekem, avagy a törzsi vallások emberének tétele köszön ebben a gondolatban vissza: Do ut des, azaz adok azért, hogy te is adjál nekem, és ezzel az ember értékes ajándékokkal kezdte el kezdetleges hitének urát vagy urait, isteneit lekenyerezni. Nem kell keresni sokat a Szentírásban sem ezt a primitívnek értékelhető emberi próbálkozást, hiszen megtalálható az áldozatok bemutatásának ószövetségi gondolatvilágában mindvégig. De az Újszövetség Ura Jézus Krisztus ezt teljesen megváltoztatta. Nem azért szeret az Úr minket embereket, mert az ember jót tett és nem is azért üdvözít, mert a magunk erejéből ezt kiérdemeltük, hanem egyedül a szabadító Jézus Krisztus értünk hozott áldozatának hitéért és az Ő belé vetett bizalomért jár számunkra az üdvösség. Ez olyan örömhír, amely messze kiemelkedik minden más vallás tanítása és próbálkozása közül. Ez biztasson minket mindig a Krisztushoz való ragaszkodáshoz. Ámen.