"Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse őket." (Ez. 34,23a)

Az esztendő utolsó napjának reggelére ébredtünk. Semmiben sem különbözhet ez a reggel más reggelektől, miközben azért egy picit igen. Sokan gondolunk arra, hogy elmúlt ez az esztendő és még nem tudjuk azt, hogy hogyan is könyveljük el szívünkben. Ha történt olyan esemény számunkra, amely napjával bevéste magát életünk naptárába, akkor nyilván a megítélés annak függvénye, de ha nem akkor csak lapozgatunk agyunkban, hogy mik is történtek velünk és azok pedig mennyire voltak fontosak, vagy kedvesek számunkra. Sokan már az esti mulatozásra gondolnak, mások talán szorongnak, hogy magányosan töltik ezt a napot és estét is, de talán mindenek felett jó volna szívünkben az iránt is kutakodni, hogy Isten mennyire tudott életünkben érvényre jutni. Pedig ma sokan mondhatjuk el, hogy ezt az esztendőt is Neki köszönhetjük, hogy vigyázott ránk, mint jó pásztor az övéire. Mielőtt még tehát átlépnénk az új esztendő kapuján, íme Isten igei ígérete: Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse őket. Ez a pásztor pedig a mi Urunk Jézus Krisztus. Vele bátran indulunk és bátran járunk. Köszönünk jó Atyánk mindent és továbbra se hagyj el minket, hanem maradj velünk. Ámen.