"Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt." (Zsolt. 103,11)

     Egyszerre félelmetes és megnyugtató ez a zsoltárvers. Először rányitja szemünk a teremtett világ hatalmas voltára, benne a magunk kicsinységére. Bár űrszondák járják a naprendszert, az ég határait nem ismerjük. Csak mérhetetlen távolságokat tud megnevezni a tudomány, amik emberi élet léptékével leküzdhetetlenek. Isten számára azonban ez a távolság nem egyéb, mint szeretetének igazolása. Megmérni nem tudjuk, ahogy másféle szeretetnek sincs mértékegysége, de affelől biztosak lehetünk, hogy Isten szeretete irántunk akkora, hogy ezt az ég-föld távolságot áthidalja, hogy mi színről-színre láthassuk őt. Adjuk hát ma is jelét istenfélelmünknek. Ámen.