"Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket." (Zsolt. 89,10)

      Sokszor ültem már alkonyatkor vízparton, és megfigyeltem, hogy amint a nap lemegy, elcsendesedik a folyó. Nem tudom a magyarázatát, de páratlan nyugalom és békesség veszi át a zsibongás, locsogás helyét. Önkéntelenül elcsendesedik ott az egyébként sem hangoskodó horgászember. Nem lehet nem észrevenni, hogy a tenger hullámai ebben az igeversben személyes névmást kapnak. Többről van itt szó messzi tengerek dühöngő hullámainál: a körülöttünk lévő, cseppjeinkből alkotott ember-tenger felett is uralkodó Mindenhatóhoz szól a zsoltáros vallomás. Isten akaratának engedelmes minden teremtmény. Boldog ember az, aki Betlehem felé tekintve lelkében szelíd-békéssé csendesül, és áhítattal várja az Úr érkezését. Ámen.