"Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket." (1Thessz. 2,8)

Gyermekkoromban hallottam a Szilágyságban, úgyszintén a szívélyes vendégszeretet kapcsán, állandóan a szüleimtől, nagyszüleimtől és még az ismerőseimtől is egyaránt azt, hogy: úgy szerették a vendégeket, hogy szívüket-lelküket odaadták volna nekik. Ehhez azonban nagyapám halkan és tréfásan hozzátette: Én meg csak attól féltem, hogy azt is el ne vigyék magukkal, mikor mennek... Ámde félre téve a tréfát, igénkben a szeretet belső emberi mélysége tárul fel Pál levelének személyes hangvételéből. Talán ma is gyakran ez az őszinte, személyes, ugyanakkor feltárulkozó, ragaszkodó szeretet hiányzik az emberi kapcsolatokból. Pedig ebben az evangélium megélése komoly és nagy segítségre lehet mindannyiunknak. Kérjük hát az evangélium Urát, hogy áldja meg az emberi kapcsolatokat őszinte barátsággal, tiszta szeretettel és odaadó ragaszkodással. Ámen.