"Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát." (Zsolt. 28,7)

Anélkül, hogy mindenféle átvitt értelmezéseket fejtegetnénk mai Igénkből, most egy pillanatra az ember lélekben belemarkol a lelki erőforrásba, aki nem más, mint az Úr és közben arra gondol, hogy lám csak: Általa lehetek erős én is! Kell ez az érzés, mert a gyengék és legyőzöttek világába nem szeretnénk tartozni! Aztán eszünkbe jut néhány sorshelyzet, olyan,  amely alátámasztja azt, hogy mégsem vagyunk elesettségben  (persze közben az ellenkezője is eszünkbe jut... sőt talán könnyebben és több is lenne ez utóbbiból). De a hitélet, ne feledjük: lelki kérdés, de ugyanakkor szemlélet kérdése is! Különösen az, főleg amikor az embernek meg kell látnia Istenben az ő bizalmának forrását. Ettől pedig lelki öröme felbuzog, szíve felvidul és ugyanakkor hálássá válik az Úr iránt. Ebből az érzésből jusson nagyon sok az életünkbe. Ámen.