"A százados ezt felelte Jézusnak: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul az én szolgám." (Mt. 8,8)

     Úgy érzem, hogy a keresztyénség még ma sem érti ennek a jelenetnek a mélységét és üzenetét. Egyszer és mindenkorra egy pogány magas rangú katona áll előttünk példaképpen hitből és emberségből. Mi pedig kétezer év óta kivételes csodabogárként tekintünk rá, mintha nem az lenne a természetes, hogy mindenki, tehát a római százados is, teljes alázattal közben jár a felebarátjáért. Nagyon vigyázzunk, milyen értékrendet fogadunk el mérvadónak magunkra nézve: kit tekintünk jó keresztyénnek, kit pogánynak, kit ellenségnek, kit felebarátnak. Kaptunk egy nevet, mely előtt minden térd -  még a mi csontos kálvinista térdünk is - meg kell hajoljon. Ámen.