"Ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg." (Lk. 12,15c)

Ezt a nagy igazságot sokan tudják, ismerik. De sokszor úgy tűnik, hogy éppen az "érintett", azaz a bőségben élő embertársunk erről nem hajlandó tudomást venni. A bibliai gazdag ifjú is saját beszámolója szerint a mózesi törvény szabályait igyekezett betartani, de amikor arról lett volna szó, hogy vagyonától is meg kell válnia, nos akkor végül mégis csak szomorúan kullogott el. Az ő értékrendjében a földi vagyon előkelőbb helyet foglalt el, mint Isten országának elnyerése. A lényeg viszont az, hogy életünk bölcsességéhez hozzátartozik már az a fontos felismerés, hogy egyedül csak Isten kegyelme, azaz Jézus Krisztus tarthat meg. A bőség csak komfortot ad sorsunkban, de talán éppen az szakíthat is el minden áldástól és magától az áldást adó Úrtól is. Ezért hát életünk megtartójához könyörögjünk mindig, hogy jóságát a szükségben is a legjobb áldásként nyerjük el Tőle. Ámen.