"Halld meg, Izráel: Az Úr, a mi Istenünk, egyedül az Úr!" (5Móz. 6,4)

A "Sömá Jiszráél" az egyik legfontosabb bibliai rész a kegyes izraelita számára. Ebben fogalmazódik meg, hogy hitünket, szokásainkat, liturgiánkat, az egész életünket isteni érvekkel alátámasztva át kell örökítenünk a következő nemzedéknek. Olyan etikai kódexet adunk így át a jövendőnek, amelyben megvan a megtartatás lehetősége. Ahhoz, hogy semmit ne felejtsünk el, szükség van külsőségekre is: az igét kösd kezeidre karkötő gyanánt, homlokkötőűl szemeid közé, ajtófélfádra kösd fel. Azért, hogy amikor felkelsz, vagy jársz, vagy lefekszel, lássad állandóan, és ne felejtsd el.  Ne felejtsd el, hogy ki az Úr a mindenségben.

A fordításokat illetően ez egy jó bibliai hely, mely minősíti a fordítást. A Károli úgy fogalmaz, hogy az Úr, a mi Istenünk egy Úr. De ebben benne van a hangsúly, mely élesebbé tehető: az Úr, a mi Istenünk egyetlen Úr! Egy percet se kételkedjünk, hogy olyan Istennek  a gyermekei vagyunk, aki mindenható, mindenütt jelenvaló, aki megváltó és irgalmas Isten. Nincs rajta kívűl más, és nincs nála lehetetlen. Ámen.