"Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek."(Ap.Csel. 5,29)

Senkinek sem szeretünk engedelmeskedni. Gyermekként a felnőtteknek, azaz szüleinknek és felnőttként pedig ennek következményeként már senkinek sem. Nyilván akkor, a gyermekkor lelki, szellemi nevelésében meghatározó pillanata van a szeretetteljes engedelmességre való nevelésünknek. Mert az engedelmesség ennek tükrében a jellemünk része, sőt annak különleges erénye. Nagy és sarkalatos kérdés tehát az, hogy felnőttként ez az engedelmesség mennyire marad meg bennünk a mennyei jó Atyánk iránt. Erre vonatkozik igazából mai napi igénk tanítása. Aki Istennek engedelmeskedik az cselekszi a mennyei jó Atya akaratát és az istentiszteletet végez. Aki pedig nem, az viszont kimarad abból az áldásból, ami az Istennek való engedelmesség öröméből és szépségéből fakad. Ámen.