"Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet!"(Zsolt. 142,8a)

Első olvasatra a börtönviselt, ám mégis hitben élő ember portréja és imádságának lényeges kérése rajzolódik ki számunkra mai igénkből. Ilyenkor az emberi kíváncsiság motoszkál bennem: hogy vajon hogyan és miért került börtönbe? mit tett, mit cselekedett azért hogy bezárták?  Persze az igéből nem derül ki, de el sem merem képzelni azt, hogy ártatlanul szenvedhet, hiszen az borzalmas lehet. De nem is az a dolgom avagy feladatom, hogy ezen rágódjak. Azonban az jut eszembe, hogy tulajdonképpen minden ember szenved saját bűnének börtönében, saját hibáinak hálójában, vétkeinek terhe alatt és tudhatja azt is, hogy Krisztus nélkül nincs szabadulás. Ezért tehát csak azt tehetem helyesen, amit a Zsoltáros is tett: imádkozom azért, hogy Krisztus megszabadítson bűneim börtönéből, hogy tovább magasztaljam az Ő áldott nevét. Ámen.