„Az Úrra tekintek szüntelen.” (Zsolt. 16,8a)

Bizony sokat lehet tanulni a zsoltárok kegyes embereitől. Valóságos párbeszéd, vívódás, perlekedés, de magasztalás, dicsőítés, rácsodálkozás van a zsoltárokban. Szegények maradtunk volna, ha a Gondviselés nem őrzi meg számunkra. Somindent újra kell tanulnunk abból, amit az emberiség elveszített, átértelmezett az elmúlt évszázadokban. A történelem lapjai is ezt mutatják: most az észre nézünk, most a hatalomra nézünk, az elnyomásra, most gazdagságra nézünk, a tudományra, az élvezetekre, a sikerre, a divatra. A telefonra, számítógépre, tévére ...szüntelen. És nincs áldott élet.

Az igazi normalitás, az élet természetes rendje az lenne, hogyha a Teremtő első helyre kerülne a szívünkben. Ahogy alszom, ahogy kelek, járok, beszélek, szórakozok Őt viszem magammal, hogy megfékezze indulataimat, hogy jó helyre vezéreljen, hogy áldás lehessek mások számára. Életünknek a felfele való irányultságát nem veszíthetjük el. Mert csak így kapunk állandó eligazítást, erőt, hitet, reménységet. Tekints az Úrra szüntelen! Ámen.