"Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megállotok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangélium hitéért." (Fil. 1,27)

A királyok kora letűnt, és az emberi méltóság kora is mélyrepülésben van. Társadalmunk emberei úgy vetik le és dobják el Istentől kapott méltóságukat, mint egy megunt felöltőt. Vajon hiába szólnak a vészharangok, hogy keresztyénségünk is elvesztette a Krisztus evangéliumának méltóságát? A filippiek felé szólnia kellett a figyelmeztetésnek. Gondolom nekünk sem árt, ha az Ige szirénája felbúg és óvatosságra int. Tudom, érzem és átélem jómagam is, hogy egyre nehezebb megélni a lélekben való egységet és egyre nagyobb erőfeszítést igényel az a közös érzés, mely egyedül az evangélium hitéért való küzdelemre szólít. A mi méltóságunk ugyanis nem épületekben, nem rendezvényekben, nem konferenciákban és ehhez hasonló dolgokban mérhető, hanem egyedül abban, hogy mindannyiunk közös ügye az örömhír megélése és továbbadása. Isten Lelke segítsen abban minket, hogy most és egykor majd Krisztus evangéliumához méltónak találtassunk. Ámen.