"Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!" (1Krón. 16,31)

Tudom, hogy emberségünkből kifolyólag mindnyájan számtalan okot tudunk felsorolni, amiért jogossá szilárdul a kesergésünk, bánkódásunk, sírásunk, félelmünk. Bele nyugszunk, sőt mintha bele is akarnánk nyugodni abba, hogy nincs okunk az örvendezésre. Ezen a reggelen azonban parancsoló módban szól reánk Isten és azt várja el, hogy földi és mennyei teremtett világa összekapcsolódjon az örvendezésben. Angyalok és emberek együtt örüljenek! Minek? Hát annak, hogy az Úr uralkodik! Ha ezt meglátjuk és elfogadjuk, akkor örömre ad okot, hogy az Úr a bánatosnak vigasztalást, a reménytelennek reménységet, a nincstelennek megelégítést, a hitetlennek hitet, az egyedül lévőnek felebarátot, a haldoklónak örök életet tud és akar adni. Legyünk hát az ő alattvalói, akik ma is meglátjuk az okot az örvendezésre! Ámen.