"A reménység pedig nem szégyenít meg." (Róm. 5,5)

Minden korosztály használja napi szinten a remény kifejezést. Meg sem próbálom felsorolni vagy kategorizálni, hogy mennyi mindennel kapcsolatosan ejtjük ki ezt a szót. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ez a szó nem varázs formula. Attól, hogy kiejtjük még nem változik semmi. A reménység az igaz hithez hasonlóan ismeret és belső bizodalom, aminek van forrása és célja. Ha valaminek a megvalósulására, bekövetkezésére várok, azt jelenti, tudatában vagyok annak, hogy nem tőlem függ, nem tehetek azért semmit, ami azonban be fog következni és meg fog valósulni. Egy kitörölhetetlen belső bizalom és egy megcáfolhatatlan ismeret együttese által ugyanis megragadom a reménységem forrását és célját, Istent. Ha az Urat ismerem, nem félek attól, hogy majd szégyenkezve kell beismernem, hogy amit tőle és általa vártam, az elmaradt, mert délibáb volt csupán. Legyünk ma is bátrak, kérjük és hagyjuk, hogy szava által elvezessen a reménységeink diadalára. Ámen.