"Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem." (Ez. 34,16)

A jó pásztor önvallomása megragadja az emberi lelket kísértései, félelmei és bizonytalanságai között. Ugyanis az ember hajlamos újra és újra igényelni a mennyei törődést és jó érzéssel veszi tudomásul azt, hogy a világnak és benne az embernek továbbra is gondos gazdája van, akinek szeretetteljes törődése áthat az élet nehézségein és enyhíti a sokszori gyötrelmeket. A néha személytelennek és ellenségesnek tűnő világban tehát jelen van az a személyes gazda, aki olyan magatartást tanúsít nyájának juha iránt, amely megérezteti minden hozzátartozóval annak felbecsülhetetlen értékét. Mert ennek a gazdának értékrendszerében az emberi élet értéke egyenrangú az Isten Fia földi életének értékével, sőt igazából ebben az értékrendben fejezhető csak ki igazán teljes lényege. Ma is erre a jó pásztorra és erre az igaz gazdára irányíthatja kereső szívünk a mi figyelmünket, hogy rátalálva ismét közelségében érezzük jóságát és törődését. Ámen.