"Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek." (Zsolt. 147,11)

Mi mindenre képesek vagyunk, hogy az emberek tetszését elnyerjük. Nem sajnálunk időt, pénzt, energiát befektetni, hogy akár külső, akár belső szépségünkkel felhívjuk valakinek a figyelmét magunkra. Azt is tudjuk, hogy van társadalmi etikett, ami megszabja, hogy mikor, hol, hogyan illik megjelenni, felöltözni, megszólalni, viselkedni. Isten szava ezen a reggelen a mennyei etikett két szabályára emlékeztet. Az istenfélelemre és az isteni kegyelemben való reménységre. Sajnos ez ma már kiszorult a társadalmi etikett íratlan törvényei közül. Nagyon sokszor, ha e jellemzőkkel bír valaki, akkor az emberek nem tettszését váltja ki. Felhívjuk magunkra így is a figyelmet, csakhogy ennek a figyelemfelkeltésnek legtöbbször negatív eredményei vannak. De mi biztosak vagyunk abban, hogy nem embereknek kell megfelelnünk, hanem Istennek. Nem kell felkeltenünk figyelmét, mert ő figyelemmel kíséri életünket, de tennünk kell azért ma is, hogy ha ránk néz, akkor gyönyörűségét lelje bennünk. Ámen.