„Jaj azoknak, akik el akarják titkolni tervüket az Úr elől! Sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják: Ki láthat meg minket, ki ismerhetne ránk?” (Ézs. 29,15)

A 139. zsoltárban van megfogalmazva többek között az a gondolat, hogy Isten mindenütt jelen van. Egyszerűen nem rejtőzhetik el előle az ember. A sötétség sem választ el tőle, olyan az éjszaka, mint a nappal. Az istentagadónak is van fogalma arról, hogy Isten jelen van, és ezért titkolja cselekedeteit. Hátha mégis igaz. Istenképe viszont hiányos, mert azt gondolja, hogy eltitkolhatja tervét, ha éjszaka cselekszik, mert vak az Isten. Sok ilyen „hátha mégis igaz” keresztyén ember van, aki ott van a közösségben ilyen meggondolásból. Sohasem lehet tudni...
Leplezetlenül és valóságosan előtte zajlik személyes életünk, coram Deo – Isten színe előtt. Közben azt vesszük észre, hogy évek óta saját életünk arra rendezkedett be, hogy titkos életet éljünk. Talán megtehetjük emberek előtt, de Isten előtt nem. Ő úgy ismer bennünket, ahogy vagyunk. Ám, van neki egy képe rólunk, az igazi, azt szereti bennünk. És nagy áldozatot hoz értünk, egyszülött Fiát áldozza fel azért, hogy ezt a képet előhívja. Segítsünk neki és találjuk meg ezt a képet. Ebben van a mi üdvösségünk. Ámen.