"Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok." (Ap.Csel. 18,9b-10a)

Nem a megalkuvó gyáva hallgatás az ember küldetése, még akkor sem, ha a bölcs emberi közmondás ezt mondja: Ne szólj szám, nem fáj fejem. Vagy éppen még akkor sem, ha a békesség kedvéért az ember úgy gondolja, hogy hallgatni arany, hiszen minden szava csupán olaj lenne a tűzre. És volna még néhány hasonló töltetű közmondás avagy szólás, vagy csupán népi bölcsesség, amellyel azt támaszthatnánk kellően alá, hogy miért is kell és miért is jó hallgatni illetve elnémulni gyáva módon.

Pál apostol álmában kapta a fenti biztatást arra, hogy ne féljen,hanem szóljon és ne hallgasson, mert vele lesz az Úr.

Nagy biztonság az ember szívében a tudat, hogy vele van az Úr. A legszebb és legmegnyugtatóbb emberi magabiztosságot adja hordozójának. Lénye és emberi léte ez által a küldetés és a szolgálat nemes egyszerűségének könnyedségével oldja fel őt. Mert megérzi azt az ember, hogy " ...nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel" (Zak. 4,6b).

Ezek után már nem hallgathat gyáva módon, hanem bátran szólnia kell, mert az Úr vele van, akárcsak velünk ígérete szerint! Ezt soha ne feledjük! Ámen.