"Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: ...Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja." (1Móz. 28,16-17)

Sokszor ébred arra az ember, hogy milyen kár az, hogy a valóság nem folytatása az álomnak. Különösen akkor sajnálkozik, ha az álomban boldognak, békésnek és sérthetetlennek érezte magát. Jákób álmában ott állt az égig érő létra, amelyen az angyalok jártak le az égből a földre és az álmodó, menekülő, csaló Jákób előtt megnyíló Isten háza, azaz menny kapuja különleges istenélménnyel ajándékozta meg őt. Számára a hely az istenfélelem helye lett. A hely, amely egyértelműen bizonyítja, hogy Isten mennyei világa szoros kapcsolatban van a földi, emberi világgal. 

Régen, amikor a templomok építésének gondolata felvetődött az emberekben, akkor mindig keresték és megtalálták azokat a szakrális, azaz szent helyeket - magaslatokat, különleges "mennybe érő lajtorjás" helyeket- ahova aztán megépítették a templomokat. Mert azok a helyek a lelkek útját és a Szent Lélek csodájának találkozását biztosították. A mai napon, ha arra vezet utad, akkor tekints fel templomodra és lásd meg azt, hogy tornya az ég felé tör, mint egy csodás lajtorja és gondolj arra, hogy rajta keresztül évszázadokon át mennyi lélek számára biztosíttatott út Istenhez, mert ott volt és van az Isten háza és a menny kapuja. Ámen.