„Őt dicsérje éneked, mert Ő a te Istened.” (5Móz. 10,21)

Sokan mondják, hogy a gépzene leszoktatott bennünket az éneklésről. Még hagyományos közösségekben is fellelhető az a jelenség, hogy a gyerekek nem tanulnak meg énekelni, nem fejlesztik ezt a csodálatos képességet. Aztán csodálkozunk nagyobb korban, hogy nincs hangjuk és zenei hallásuk. Milyen csodálatos lehetett az Istent szerető első emberek dicsőítő éneke. Minden bizonnyal tovább élt ez az archaikus körben, és ma már bizonyos, hogy az egyházi zenében, klasszikus zenében szintén azok a régi gyökerek élnek tovább. A zene mindenkié, éljünk vele.
Ám, minden ember élete is szintén egy ének. Szerelmes dal, amellyel Isten beleringatott ebbe a világba. Namíbiában például a himba törzshöz tartozó lány, akinek szívében megszületik a gyerek iránti vágy, először elvonul, hogy meghallja a gyerek énekét, ezt tanítja meg a leendő férjnek. Aztán ez lesz a gyermek éneke, ez erősíti mindig, és ez gyógyítja meg élete során. Hagyjad, hogy az Isten szeretete megszólaltassa benned ezt a dicsérő éneket! Ámen.