"Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el." (Zsolt. 106,6)

Generációs bűnláncot fontunk saját testünk, nyakunk köré és fulladozunk annak szorításában. Ezt az igazságot ismerte fel a zsoltáros és fogalmazta meg, majd adta beismerésként ez által sokak ajkára az őszinte sóhajt, amely első fontos kiindulópontja az Istenhez visszavezető útnak. Sokan ezt a fontos mérföldkövet sem hajlandók elismerni az életükben. Szinte generációs múlttal rendelkezik életük felett az Istentől való elfordulás: nagyapáik, apáik és félő, hogy még az ő gyermekeik sem ismerik fel azt, hogy ők bizony nagyon is hátat fordítottak, azaz elfordultak az élő Istentől. Számukra a bűn és a vétek ezért csupán fogalom, egyféle súlytalan morál és napi rutin csupán, amely már szinte természetes, hogy az élet velejárója. Pedig nagyon helytelen ez az gondolkozás. Ezen az úton ott áll Krisztus életút táblája: Megállj! Ne tovább! Ismerd fel, hogy bűnt, gonoszságot követsz el... és döbbenj meg tetteid és gondolataid szörnyűségétől ember! És engem kövess! Ez legyen ma hétkezdő reggeli gondolatunk, amely hitünk fontos lépése, mert Neki engedelmeskedünk! Ámen.