"Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. "(1Kor. 4,2)

Sokan talán nem is értik, hogy mit jelent igazából a sáfár szó, azaz kiket is neveztek a múltban sáfároknak. A sáfár valakinek az érdekeit képviseli, ügyeit intézi, kapcsolatot épít. Ez az ő munkája, amelyhez megbízást kapott és amelyért tisztességes fizetés jár. Tulajdonképpen egyféle menedzseri munka, másfelől pedig, mint egy egyéni képviselő ( akár a politikában és a gazdasági életben) munkálkodik megbízójának érdekében, hogy annak ügyei, dolgai, előmenetele jól alakuljon. Természetes, hogy ebben a munkakörben elvárható az, hogy aki ezt a feladatot ellátja, annak lényeges és fontos, hogy mindig hűséges legyen megbízójához. 

Ugye tudjuk azt, hogy a mi életünk is sáfárkodás, mint keresztyénség? Ugyanis megbízást kaptunk arra, hogy Istenünket, azaz Krisztust képviseljük ebben a világban. Az ő ügyeit - lásd a szeretet és békesség ügye, a jóság és igazságosság dolga, becsület és tisztesség dolga, hit és kitartás dolga ... csak, hogy néhányat említsünk - kell képviselnünk. De kérdés az, hogy képviseljük-e? Hűségesek vagyunk-e mindezekben? Nos... miközben önmagunkban megadjuk a választ, aközben kérjük a Szentlélek Isten segítségét arra, hogy a továbbiakban ő maga támogasson minket áldásával és erejével azért, hogy mi magunk meghallhassuk tőle azt hogy: "Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ez után." (Mt 25,21) Ámen.