„Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” (Mt. 27,39-40)

Az örök gyász napjának tartjuk ezt a napot, mert ott a Golgotán látszólag meghalt az Igazság. A szőlőművesek gyilkos szándéka örökös ösztön: Öljük meg az örököst, és miénk lesz az örökség! Visszhangzik Józsefnek testvérei fele mondott bizonyságtétele : Ti gonoszt gondoltatok ellenem... Meg is cselekedték. Isten viszont másképp gondolta, mert a legnagyobb vereség lett a győzelem: a világ megváltása.

Elgondolkodtató, hogy azok, akik nem ismerik őt, csak úgy elmennek mellette. Ma is így van ez. De még akkor sem könyörülnek a szenvedőn. Ilyenek vagyunk. A pogány százados kényszerű szolgálatát végzi, és mégis felismeri benne Isten Fiát. Tanuljuk meg nagypénteken, hogy az Igazság soha nem hal meg. A vele együtt szenvedőknek és imádkozóknak felvirradt a dicsőséges húsvét napja. Felépült a templom. Ámen.