„Hallgasd meg, Uram, imádságomat, jusson el hozzád kiáltásom!” (Zsolt. 102,2)

Jézus halál-értelmezése megengedi nekünk, hogy Jónás prófétával keressük az ige üzenetét. Amikor a hitetlen nemzetség jelt kért Jézustól, akkor egyértelműen elmondta, hogy most sincs más jel: ahogy Jónás három napig volt a cethal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld gyomrában. (Mt.12,40) Nagyon sok olyan imádságot olvasunk a zsoltárokban, ahol a hívő ember hatalmas lelki mélységekből kiált az Úrhoz. Ehhez hasonló Jónás imája is: Elvettettem a te szemeid elől, vajha láthatnám még szentséged templomát! (Jón. 2,5) Hiszen ő egy halott ember, vagy nem? Aztán a nyolcadik versben azt olvassuk: bejutott az én könyörgésem te hozzád. A cethal kivetette Jónást a szárazra. Új fejezet kezdődött.
A nagycsütörtöki „múljék el tőlem e pohár” talán az egyetlen imádság, ami nem talált meghallgatásra Jézussal kapcsolatosan. A nagyszombat, látszólag eseménynélküli halálcsendjét azonban a mélységben is állandóan felhangzó imádságok teszik hangossá: A mélységből kiáltok hozzád, Uram, Istenem! Sok ilyen van. És sok meghallgatott imádság van. Ezt bizonyítja a húsvét reggele! Talán el kellene gondolkodnunk a sziklaszilárd dogmatikánk fölött?  Ámen.