"Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?" (Lk. 24,26)

A tanítványok közül ketten úton vannak, hogy visszatérjenek a mindennapi életük megszokott rendjébe. Emlékeket visznek magukkal arról a Krisztusról, aki élt, szenvedett, meghalt és feltámadott. Ennyi volt, jó volt, vége van. Térjünk napirendre, mert az élet megy tovább. Szegények. Gondolhatja ma az ünnep felfokozott hangulatában egyik vagy másik keresztyén ember. Pedig ma is vannak, akik az emmausi útra fognak lépni, ünnepi emlékekkel ugyan, de rezignáltan veszik fel a mindennapi élet ütemét. Ennyi volt, jó volt, vége van. Éppen az ilyeneknek van szükségük arra, hogy legyenek a feltámadás hitében erősek, akik a krisztusi ígéreteket eszükbe juttatják. Krisztusnak szenvednie kellett, meg kellett halnia e világért, az emberért, de feltámadt, él és azt ígérte velünk lesz minden napon a világ végezetéig. Juttassuk eszükbe másoknak és jusson eszünkbe nekünk is, beszéljünk egymáshoz a krisztusi nyelven, a szeretet nyelvén, hogy a régi megszokott életrendet felváltsa a Krisztus rendje. Ámen.