"Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt." (Zsolt. 66,10)

A megpróbáltatást tisztításnak nevezi a zsoltáros. Milyen különös, hogy csak a hívő ember gondolja így. Mindenki más panaszkodik, hogy a sors csapása, összeesküvés, ármány, előre eltervezett dolog esett meg rajta. Nem volt elég szerencsés. A modern pszihológia kimutatta a "krízis" pozitív lehetőségeit. Íme, egy kihívás, amely romba döntheti az életet, de amely ugyanakkor hatalmas kihívás az embernek, válaszút. Képes-e jót kihozni abból? Ézsaiás tolmácsolásában, a beteg, de utólag meggyógyult Ezékiás kimondja: Javamra vált a nagy keserűség... Igen, mert Istenre talált, mert a lelke végleg megszabadult. Már nem lényeges,  hogy mennyi időt fog élni a földön. Az üdvösséget találta meg.

A nemes fémeket  hatalmas hőfokon tisztítják. Másképpen nem válik ki belőlük  a salak, a szennyeződés. A "krízis" valami lehetetlen összetételű konglomerátumból szabadítja fel őket, hogy meglegyen értékük, nemességük és csillogó fényük. Ne ijedjünk meg a megpróbáltatás idején. Hogyha Isten kezéből fogadjuk azt, lelkünk üdvösségét szolgálja. Más emberekké válhatunk. Ámen.