„Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát.”  (Zsolt. 40,5)

Létezik felelőtlen vak bizalom, amit istenkísértésnek is nevezhetnénk. Amikor például lyukas csónakkal vágunk neki a tengernek, mert az Úr úgyis megsegít. Nem fog megsegíteni az emberi hülyeség ellenére. A háborúban a gyors kiképzésen az ejtőernyősöket megtanították egy lényeges dologra. Ugrás után ők maguk kellett összeszedjék az ejtőernyőt, és lelkükre kötötték, hogy ezt a műveletet ne bízzák senki másra. Mert hamarosan megint ugrani kell. Az emberi felelősséget nem iktatja ki semmiféle hamis dogma, amelyik a feltétel nélküli, olcsó isteni Gondviselésről szól. Ne dőljünk be ezeknek.

Bár tudományosan nem nevezhető teljesen elfogadottnak, valakik a fejezetek és versek alapján megjelölték a Biblia középpontját. Központi üzenet? Ez nem máshol van, mint a legrövidebb 117. zsoltár és a leghosszabb 119. zsoltár között, éppen a 118. zsoltár 8. versénél. Az pedig így szól: Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni. A számításokról privát üzenetváltásban hajlandó vagyok beszélgetni. Itt egy a lényeg: teljes bizalmunk kell legyen Istenben, de hozzá kell tennünk személyesen e bizalomból fakadó kötelezettségeink parancsát. Akkor leszünk boldogok, egyedül Istentől függők. Ámen.