"Örvendj, egész föld, az Istennek!"  (Zsolt. 66,1)

Húsvét utáni harmadik vasárnap jubilate ünnepe. Örvendj! Ez lenne a parancs. Persze parancsra nem lehet szívből tenni semmit, így azt vizsgálhatjuk, hogy van-e okunk az örvendezésre. Hát, ha jól megnézzük, ugyan minek örüljünk? Van baj elég, van szorongás, van stressz, van megnemértés, van betegség. Minden van, ami a hiányt jelzi. Valaminek a hiányát. Hiányzik a lélek békessége. Ezt kellene behajtani...

Csodálatos a tavasz. Éppen arra tanít, hogy a hóréteget, a hideget legyőzte a kis csíra, mert élni szeretne. Hatalmas akadályokat győz le a természet. Nála nem az azonnali szenzációs eredmény a lényeg, hanem a "kicsit, de naponta" isteni parancsa. Valahol mélyen tudja, hogy lesz majd kikelet, lesz virág és lesz gyümölcs. Bárcsak ebből is tanulhatnánk. Így örül a természet mindig - éppen a küzdelemben és a folyamatos harcban - sohasem feledve álmait. Mert azok kitartással és áldozattal mindig megvalósulnak. Ámen.