"Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért." (Fil. 3,13-14)

Nem vitás, hogy az ókori olimpia izgalmas tapasztalatai vannak besűrítve e versbe. Pál az, aki szintetizál, aki látja a lényeget. Ha hasonlatokról van szó, akkor nagyon bátran alkalmazza a valós élet történéseit a keresztyén hit gyakorlati bemutatására. Hiszen erről van szó - semmit sem ér az elméleti teológiai tudás, hogyha abból nem származik élet.

A versenyzőnek a cél számít, nem néz hátra, mert ez lemaradást eredményez. Maga Jézus is mondta, hogy aki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas Isten országára. Látod-e a nagy célt, az üdvösséget és az örök életet? Ha igen, akkor tekints előre, és nekifeszülve, azaz nagy erőbedobással küzdjél is érte. Nincs olyan üdvösség, amit karba tett kézzel, akaratunkon kívül megkapunk. Csak olyan van, amit megad a Jóisten annak, aki ezt kéri is tőle, és harcol is érte. Ámen.