"Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem - így szól az én Uram, az Úr." (Ez. 34,30)

     Ma reggel többszöri nekifutásra sikerült összeraknom a fejemben az ige üzenetét, és amikor összeállt, akkor jöttem rá, hogy éppen ez a célja: addig ismételni, amíg tudatosul az emberben  a mondanivalója. Nincs benne semmi rendkívüli, mindössze nyomatékkal kijelenti, hogy ki kicsoda a szövetségben. Illetve éppen ez a rendkívüli, amire felhívja a figyelmet, amit tudatosítani akar bennünk, hogy szövetségben vagyunk a mindenség Urával. Velünk van ebben a pillanatban is, semmi okunk tehát félelemre, kétségekre, hiszen semmi sem szakaszthat el minket az ő szerelmétől. Az "akkor" tehát most van, az ébredés, a kávézás, a rácsodálkozás, a minden reggeli újrakezdés pillanataiban. Legyen örömünk forrása, hajtóerőnk ma is. Ámen.