"Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt." (Mt. 26,75) 

Nagyon érdekes, de egyben hasznos felmérés lenne, ha megnéznénk, hogy hány szomorú, elkeseredett, zaklatott tanítványa van ma reggel Jézus Krisztusnak és hány örvendező, boldog, nyugodt, kiegyensúlyozott? Meg merem kockáztatni, hogy azt mondjam, sokkal többen lennének az első csoportban. Azért nem tud sok tanítvány örvendezni, mert még nincs túl a keserves síráson. Az életben szükség van mélységekre, hogy onnan meglássuk a magasságot és oda igyekezzünk - vallja Jung és verseli meg Ady. Szükség van arra, hogy lássuk, magunktól csak helytelen cselekedetekre vagyunk képesek és könnyek között Krisztus "arcára" tekintve megpillantsuk felemeltetésünk zálogát. Péter is így jutott a felismerésre. (Lk. 22,61) Tudom, hogy fájdalmas a visszaemlékezés, a rádöbbenés, a sírás, de igazi békességünk, örömünk csak ezután lehet. Ámen.