"Az Úr így szólt Mózeshez: Prófétát támasztok nekik testvéreik közül, olyat mint te. Az én igémet adom a szájába." (5Móz. 18,18)

Hogy kit választ ki az Úr és kit hív el szolgálatra, csupán az Ő szuverén döntésén múlik. Néha a gyermekkor csalóka látványa busás meglepetésként hat abban a tekintetben, hogy kiből mi is válik.  

Talán saját múltamat és gyermekkoromat is ide sorolhatnám. Ebben különösen benne van az a gondolat, hogy gyermekkoromban egyszer sem terveztem azt, hogy lelkipásztor legyek. Minden másnak készültem és elképesztően vad álmaim voltak: cirkuszi bohóc, kötéltáncos vagy színész, oroszlánszelídítő avagy pedig még a leginkább elérhetőnek tűnő álomként mozdonyvezető. Nos... álmaim elmosódtak a gyermekkorom tavában, hiszen egy szép napon Isten rám bízta az ő Igéjét. Nem menekülhettem és nem is akartam. Senkinek sem szabad Tőle menekülnie, mert az Ő igája gyönyörűséges és könnyű. És áldott emlékű nagyapám szerint: Áldott az, akit Isten az Ő szolgálatára elválaszt és elhív. Ámen.