"...a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár és a juhok követik, mert ismerik a hangját." (Jn. 10,3-4)

A feltétel nélküli bizalom a hit legszebb válasza Krisztus követésében. Ezt az Istent kereső ember megérzi szívében, de még inkább meggyőződhet róla a hitélet tapasztalatai során. Jézus Krisztus nem vezeti az övéit oda, ahol még ő maga sem járt. Az Ő követése sokszor tűnik útnak a siralomvölgyön át, de végső soron mégis a lelkileg gazdag füves legelőn eszmél fel a benne bizakodó ember. Erről a bizalomról szól az is, hogy személyesen ismer és néven szólítja övéit kivezetve őket. De ami akár áthallással, akár szó szerintiségében is értelmezhető feltétele a Krisztus követésnek az, hogy az övéi mindenkor ismerjék az ő hangját. Azt a hangot, amely egyedi és összetéveszthetetlen, sajátos és félreérthetetlen, emberien földi, de mégis a földön ható legszebb mennyei hang, amely ugyanakkor felséges Isteni szó. Sokszor tárjuk hát ki szívünket Krisztus áldott hangjára azért, hogy mennyei szava járjon át és életünket pedig iránta való engedelmességre szelídítsen. Ámen.