"Csak féljétek az Urat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívetekből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok!" (1Sám. 12,24)

     A Heidelbergi Káté tanítása szerint az ember napról-napra növeli tartozását Isten felé. Aki ezt az igét olvassa, könnyen arra gondolhat, hogy lelkiismeret-furdalást akar támasztani bennünk, hogy kapjuk össze magunkat, hiszen Isten lám, mennyi mindent tett értünk... Én azt hiszem, egészen más céllal szólít meg ezen a reggelen. A hívő ember tudja, hogy Isten vele van minden pillanatban, csak képtelen ezt ott és akkor tudatosan érzékelni. Legtöbbször visszatekintve látjuk, vagy értjük meg Isten  gondviselő szeretetét. Hát akkor ne legyünk restek visszatekinteni. Ha ebben a pillanatban nem látunk semmi felemelőt, keressük meg azt, amelyik Istenhez emel, és maradjunk nála híven szolgálva. Ámen.