" Mária... leült az Úr lábához és hallgatta beszédét." (Lk. 10,39)

A mai ember nagy hibája az állandó rohanás, a szüntelen hajsza. A legtöbben arra hivatkoznak, hogy ezt kell tenniük különben baj lehet... miközben ők, azaz mi magunk hajszoljuk bele önmagunkat a rohanó, pörgő mókuskerékbe. Nincs idő megállni, leülni, néha valójában megpihenni. Zaklatott a testünk és a lelkünk. Emberi kapcsolataink is sínylik már ezt a szüntelen rohanást, hiszen felületesség jellemez ez által szinte mindenben... És hol van már az életünkből a régi ráérős leülés... figyelés...törődés?

Mária (Márta testvére) mindent félretesz feladatai, dolgai közül, amikor Jézusra akar figyelni. Mert ez a kulcs: az akarat. Isten beszédére figyelni, azt meghallgatni akarat kérdése. Erre pedig időt tépni, szakítani úgyszintén akarat kérdése. Ha ápolni akarjuk lelkeinket és ha ápolni akarjuk kapcsolatainkat, akkor időt kell szakítanunk rájuk és le kell ülnünk és meg kell hallgatnunk Mesterünket és egymást is. Ámen.