"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt. 50,15) 

Számomra nem az a kérdés, hogy kinek van nyomorúsága? Mindenki a maga keresztjét veszi fel minden reggel ébredéskor, ha egyáltalán el tudott aludni vele. Ha nekem nem is kérdés, de vannak, akik úgy látják, csak nekik vannak terheik, s másnak könnyű az élete. Azzal töltik az időt, hogy méregetik keresztjük súlyát, hosszát és hordozása időtartamát. Attól nem lesz könnyebb. Inkább az a kérdés, hogy elfogadom-e egyetlen és igaz "receptnek" Isten igéjét, ami nem egy lehetőséget, hanem a megoldást kínálja. Segítségül hívni, átélni a szabadítást, dicsőíteni. A három összetevőből kettő a mi feladatunk. Egyik sem maradhat el. Ámen.