"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Mt. 11,28) 

Ha fizikai valóságként képzelnénk el Jézus felhívásának megvalósítását, ha szó szerint akarnánk teljesíteni, akkor elég groteszk kép tárulna elénk. Egy ember, aki elindul fáradtan és terheit cipelve körbe-körbe a földgolyón, keresve Jézust. A lehetőség, amelyet felkínál Urunk, feltételez egy elindulási és egy megérkezési pontot. Elindulok valahonnan és megérkezek valahová. Testileg és lelkileg. Elindulok az otthonomból, ahol fáradtan és megterhelten élek, oda ahol az Ige szól. A szent helyre az Úr házába. Az életem fárasztó gondjaival, a reggel sürgés-forgásából elindulok a számítógépem mellé vagy a Bibliámhoz, ahol Istenem és Uram szava által, az Ő közelsége fogad. Az értelmezhetetlen kép ennyire egyszerű. Kilépni abból az állapotból, amelyben csak a terheket látom és a testi-lelki fáradtságot érzem és megérkezni abba az állapotba, ahol érzem, hogy Jézus szava által megnyugtat és megerősít. És ez csak e földi vonatkozás, de lesz mennyei megérkezés is, ami véglegesen lezárja majd e fárasztó és terhes földi lét időszakát. Ámen.