„Kevéssel tetted (az embert) kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.” (Zsolt. 8,6)

 

Micsoda, kicsoda az ember? A kérdést minden korban megfogalmazták. A célja a kérdésnek az, hogy minden ember adjon választ rá, minden korban. Kicsoda is vagyok? Mert a személyes teremtettségem, a személyes titkom adhatja meg a megoldásokat azokra a kihívásokra, amelyekkel naponta szembesülök. Ha nem tudom, hogy ki vagyok, akkor sokkal nehezebb járni az egyenes úton. Sokféle vélekedés született az emberről, mint például: Vagyunk, de nem birtokoljuk magunkat (Plessner). Vagy ilyen is: Hogyan lehet, hogy az ember, miközben új világot épít, maga boldogtalan marad, mert önmagát nem sikerült megtalálnia. (Alexis Carel). Ágoston egyházatya gondolatai vezetnek közelebb az igazsághoz, aki így ír: Az ember valami kimondhatatlan szerző melódiája. Igen.

Az lenne a fontos, hogy megtudjuk: mit mond Isten az emberről. A keresztyén tanítás egyik legfontosabb kérdése ez. Mert a választól függően beszélhetünk igazi felelősségről, igazi önértékelésről. Nos, azt mondja, hogy az ember Isten teremtménye, az Ő képére és hasonlatosságára. Isten gyermeke. Ő a kimondhatatlan szerző, aki dicsőséggel és méltósággal ruházott föl. Minden gyermekben, de minden emberben szemlélhetjük a teremtés titkát. Csodálatos dolgokat fedezünk föl, hogyha a Teremtőnek hálát tudunk adni az életért. Kicsoda vagyok? Találjuk meg személyes válaszainkat. Ámen.