"Megjelent  Isten üdvözítő kegyelme minden embernek." (Tit. 2,11)

Kisiskolás koromban érdekelt a fényképezés. Sokan emlékeznek a régi, egyszerű fényképezőgépekre, a széles fehér fekete filmre, na meg a drágább színes filmre. Kitüntetés volt, hogyha egy jó gépet kaptunk ajándékba. Tanáraink megtanítottak arra, hogy miként kell előhívni egy képet. Kiszámoltuk az anyagok mennyiségét, megmértük, összekevertük, majd a piros kamrában a titokzatos vegyszerbe betettük a papírokat, amelyekre előzőleg fénnyel rávetítettük a képet. És izgalommal vártuk, hogy végre megjelenjen. És megjelent. Azt a gyermeki izgalmat és lelkesedést nem lehet leírni.

A titokzatos, a rejtőzködő Isten egyszer csak megjelent a Jézus Krisztusban. Megjelent az angyal Máriának, és bejelentette az örömhírt.  Megjelent a betlehemi csillag, és voltak emberek, akik figyeltek erre. A pásztoroknak megjelentek az angyalok és ugyanarról az örömhírről énekeltek: született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus a Dávid városában. Minden népnek. Minden embernek.

Hogy van az, hogy ez már nem izgalom, nem esemény? Hogy van az, hogy ez nem okoz lelkesedést? A nagy Isten megjelent a törékeny gyermekben. Talán másképp vártuk? Ez a megjelenés a minden. Hogyan viszonyulunk ehhez? Ámen.