"Kiáltott az elesett, az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította." (Zsolt. 34,7)

     Visszafelé nézve minden történet ilyen egyszerű. A megszabadult ember történetét nem is kell több szóval leírni. Nincs miért a bajt, a fájdalmakat, az álmatlan éjszakákat részletezni, mert azok már nyomokban sincsenek. A szabadulás emléke felülír minden mást. Ellenkező esetben a történet leírhatatlan. A meg nem szabadult ember folyamatosan a bajai, fájdalmai között él, és azok minden mást átrendeznek az életében. A panasznak nincs vége, a történet lezáratlan. Mindannyian tudjuk, hogy a gyógyuláshoz gyógyító, a szabaduláshoz szabadító kell. És mégis, mennyiszer és milyen sokáig tudjuk halogatni a segítségül hívást. Pedig azt is tudhatjuk, hogy a szabadulás nem feltétlenül egy pillanat alatt érkezik. Napok, hetek, hónapok telhetnek el, mint egy-egy súlyos betegségnél, ahol a gyógyulás folyamata lassú. Ne habozzunk hát azonnal segítséget kérni az Úrtól, ha baj van, hogy a mi történetünk is ilyen rövid lehessen. Ámen.