"Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik a lelkem." (Zsolt. 63,2)

     Azt mondják, napi két liter folyadékra van szüksége a szervezetünknek ahhoz, hogy egészséges maradjon. Ha kevesebbel beérjük, attól nem leszünk szomjasak, de észrevétlenül káros folyamatokat indíthatunk el.  A Kárpát-medence bővelkedik nem csupán tiszta vizű, de mindenfajta gyógyhatású forrásokban is. Mi igazán tudjuk, mennyire jó és fontos a víz. De tudjuk-e, mennyire jó és fontos lelkünknek a mi Istenünk? Tisztában vagyunk-e a gyógyhatásával, a napi szükséges és elégséges ige, ima,  ének, beszélgetés mennyiségével? Elég akkor és annyit Istennel lenni lélekben, amikor és amennyit szomjazik a lelkem? Van "túladagolás" az élet vizéből? Mondhatja bármikor az ember, hogy most már elég? Pár percet a mából szánjunk a válaszokra. Ámen.