„Megszaporítom őket, és nem fogynak el, tiszteletet támasztok irántuk, és nem nézik le őket.” (Jer. 30,19b)

Kis népeknek nagy imádsága lehet ez. Isteni ígéret a fennmaradáshoz. A választott nép fiainak mondta Isten, hogy a kiválasztás nem a nép sokasága miatt történt, hanem Isten szeretetével magyarázható. Aztán az is az ő szeretetével érthető meg, hogy megáldhat és megszaporíthat egy népet. Ábrahámnak például semmi reménye nem volt, mégis minden reménytelenség ellenére reménykedett. Isten beváltotta ígéretét, és népek sokaságának atyjává tette. Az ő esetéből is megtanulható, hogy az igazi élet hitben való élet, és hogy semmi sem lehetetlen a hívőnek.

Bizony sokan vannak, akik várják az utódokat, és sokat könyörögnek lelkükben, hogy rájuk tekintsen Isten. Soha ne adjuk föl a reményt, és tanuljuk meg újra, hogy nála semmi sem lehetetlen.

Másfelől, mi népként emberi tényezőkkel, külső körülményekkel magyarázzuk a fogyatkozást. Mert „nincs helye a több gyereknek a vendégfogadó háznál”, ezért a kényelmesebb utat választják sokan. Aztán látható, hogy Isten áldása ma sem szűnt meg, viszont az ember nem engedi megszületni saját utódait. Ne vágjuk el a szép jövendő lehetőségét. Térjünk vissza Istenhez, hogy áldása megmaradjon! Ámen.