"Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." (Róm. 12,2)

Öndefiniáló kijelentésünk ez: Én ilyen vagyok!...és nem változom! 

Buta kijelentés, hiszen az egész életünk változás. Maga az élet változás. Ám egyedül Istenünk kivétel. Ő most és mindörökké ugyanaz. 

De ha már mi emberek változunk, akkor nagyon nem mindegy, hogy milyen értelemben és milyen irányban. Hiszen van a természetes változás, amely testünk állapotában - növekedés, fejlődés, öregedés-  elkerülhetetlen és van a lelki változás, amelyben a felelősségünk egyéni. Pál apostol változása azonban sokatmondóan jelzi, hogy van olyan változás, amely az Isten akarata szerinti, hiszen az olyan, ami jó és ami neki tetsző és tökéletes. Nemhiába Saulusból ő maga Paulus lett. Ő ugyanis nem a világhoz igazodott - változott-, hanem Krisztus szerint újult meg értelmében. Így tehát egy új értékrend lépett érvénybe az ő életében, olyan amely a legértékesebb: Krisztus értékrendje. Ez az értékrend a tulajdonképpeni keresztyéni változás, élet  ami ma is követhető, ajánlott és javasolt. Erre a változásra az Úr Isten ad erőt. Kérni kell Őt és kitartóan bízni Benne. Ámen.