"Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is." (Mt. 18,21-22)

A gyermekekre nézve a felnőttek sokszor mondják, hogy feszegetik a határokat. Azonban ez a szándék, ez a vágy nem múlik el a gyermekkor éveivel, hanem később is megmarad. A könnyű, kellemes dolgok tekintetében szeretnénk a határt kitolni, míg a nehezek esetében minél közelebb tudni. Ha bántás, sérelem ér minket, Istenünk szava szerint következnie kell a megbocsátásnak, ami nem egyszerű és könnyű feladat. Ösztönös reakciónk ugyanis a visszafizetés a minket ért kárért, nem az adósság elengedése. De meddig lehet a megbocsátásban elmenni, hol van a határ? Mikor következhet végre az elszámolás? A megbocsátás a szeretet cselekedete, aminek nem szabad határt szabni. A szerető Isten képmásaiként a szeretetben kell járnunk, a megfizetést pedig ott kell hagyni az Úr kezében, akinek jogkörébe tartozik. Ámen.