“Te, Uram, az igazságot nézed.” (Jer. 5,3)

Egy meghasonlott és képmutató közösségnek hirdette Jeremiás Isten beszédét, akik az igazságos fenyítés és ítélet ellenére sem tértek meg gonoszságaikból. De csak az Úr látta így, mert a világ szeme előtt igazak voltak. Esetleg marta őket belülről az igazság, de kifele minden rendben volt. Egyedül az Úr ismer bennünket igazán. Mielőtt Sámuel kiválasztotta Dávidot,  a testvére külsejét látva, a “királynakvalót” vélte felfedezni benne, és akkor hangzott el Isten beszéde, hogy az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sám.16,7)

Látszatokra épülő hamis világban élünk, ahol semmi sem az, aminek elsőre látszik. Ezért kell sokszor csalódnunk sok mindenben. Van egy módja a helyes ismeret megszerzésének: hogyha világos látást kérünk az Úrtól. Talán látni fogunk a szerinte való látással, legalábbis közelebb kerülünk az igazsághoz, aki maga a mi Urunk Krisztus. Ámen.