"És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Íme felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik, és megostorozván, megölik őt, és harmadnapon feltámad. Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat." (Lk. 18,31-34)

Ma reggel a felhők közül sejtelmesen előbukkanó napfény a fecskék rendezetlen táncát világítja meg. Pedig nem rendezetlenség ez, hanem gyülekezés az indulásra. Az időszámítást nem ismerik, mégis, amikor annak ideje van indulásra készek, hogy a tél beállta előtt elmenjenek. Nincs tudatos gondolkodásuk, mégis tudják, hogy menniük kell. Mi emberek azonban a tudatos gondolkodás révén, fel tudjuk idézni a múlt eseményeit, a múltban hallottakat, sőt azt is, amit régebben gondoltunk. A tanítványok még nem értik, amit hallottak, mert még nem jött el a megértés ideje, de hallaniuk kell Jézus szavait, hogy majd a Szentlélek eszükbe juttassa, amikor eljön annak ideje. A mennyei összefüggések ma még talán érthetetlenek számunkra, de nekünk is hallanunk kell az Úr szavait, hogy majd időben tudjuk, hogy mikor, mit kell tennünk. Ámen.