"A békesség Istene munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké." (Zsid.13,21)

     Életem egy évét a hadseregben töltöttem. Minden reggel azzal indult, hogy felsorakoztattak és számba vettek bennünket. Rendszerint ekkor derült ki, hogy mi az aznapi feladat. A koreai reformátusok minden hajnalban közös imádságra gyűlnek, hogy Isten színe elé állva kezdjék a napot. Úgy száz évvel ezelőtt ez még a mi gyülekezeteinkben is gyakorlatban volt.

     Mi a tervünk mára? Mi a dolgunk, mi a vágyunk, mi a kívánságunk? Mi volt az első gondolat, amikor felébredtünk? Tudjuk mindnyájan, hogy Isten kezében vagyunk, de nem biztos, hogy mindjárt reggel ezzel a tudattal indul a napunk. Tartsunk magunknak egyfajta sorakozót: Isten színe elé állva ajánljuk magunkat napi szolgálatra, s azután jókedvvel vigyük véghez, ami kedves őelőtte. Ámen.